A csendes ima

Tóbiástól, ahogyan Geoffrey Hoppe közvetítette

Ez az ima tulajdonképpen egyfajta elfogadása Mindannak, Ami Van.

Amikor ezt az imát mondom, akkor teljesen tisztában vagyok avval, hogy eddig is minden imámat hallotta a Szellem, valamint avval is, hogy bármilyen bennem felmerülő vágy beteljesítésének a lehetőségét is úgyszintén reám ruházta.

Elfogadása továbbá annak is, hogy lelkem teljesen fel van töltekezve tökéletességgel és Isten kegyével. Elfogadása a totális tökéletességemnek és "Való-ságosságomnak".

Mindaz, amire vágyakozhatom, mindaz, amit társteremtenék, annak a megoldásai is mind-mind benne vannak már a valóságomban. Csendes imának hívom ezt, mivel tudom jól, hogy Lényem teljesen kész és egész.

Ezért hát teljesen szükségtelen bármit is kérjek a Szellemtől, mivel már úgyis rég ideadott nekem már mindent...

Teljes szívemmel, elfogadom Létezésem tökéletességét.

Elfogadom azt az örömet, amit már jó előre elterveztem magamnak az életemre.

Elfogadom azt a szeretetet, melyért imádkoztam, azt, hogy teljesen birtoklom is azt már.

Elfogadom azt a békét, melyet kértem, s mely már teljesen a valóságom is immár.

Elfogadom azt a bőséget, melyet mindig is kerestem, hogy az teljesen betölti az életem.

Teljes meggyőződésemben, elfogadom Létezésem tökéletességét. Felelősséget vállalok a saját teremtéseimért, és minden dologért, ami csak van az életemben.

Elfogadom a Szellem erejét, mely bennem rejlik, s tudom azt, hogy minden dolog úgy van, ahogy azoknak lenniük kell.

Teljes bölcsességemben, elfogadom létezésem tökéletességét. A leckéimet igen nagy körültekintéssel saját magam választottam ki, és most teljes egészükben megtapasztalva azokat, végzem el őket.

Az út, melyen lépkedek, megszentelt ösvény, isteni céllal. A megtapasztalásaim egyúttal gazdagítják a minden létezőt is, annak részeivé válván.

Teljes tudásomban, elfogadom létezésem tökéletességét.