http://esemenyhorizont.uw.hu/2010/letfilo/viraga.html

Részlet...

2. AZ ÉLET VIRÁGA

Az elemi részecskék (lelkek és anyagok) belsejében több lépcsőben elágazó időhurok rendszerek (időfraktálok) ugyanolyan fényszórók, mint a szabadon szaladgáló fénykvantumok időszál rendszere (a fényág). A kiindulásuk ugyanúgy háromféle lehet a gyökérként szolgáló időhurokból, ami egyben meghatározza a növekvő időfraktálok szerkezetét is.
Ha a centrális időhurok egy alfatéri szerinó, az maga köré négy bétatéri szerinót másol, amik maguk köré négy-négy fotinót másolnak, amik maguk köré hat-hat fotinót másolnak és így tovább. Ha a centrális időhurok egy bétatéri szerinó, akkor az maga köré négy fotinót másol, amik maguk köré hat-hat fotinót másolnak, stb. Ha pedig a centrális időhurok egy fotinó, akkor az maga köré hat fotinót másol, amik maguk köré hat-hat fotinót másolnak és így tovább.
Amint az látható, mindhárom lehetőség törvényszerűen ugyanoda vezet, az egymásba ágyazódó időhurkok közti fizikai kölcsönhatások eredményeképpen. Viszont egy időtartály belsejében nagyon nem mindegy, hogyan kezdődik az elágazó időfraktálok növekedése, mivel a másolatok egymást taszigálva akadályozzák a többieket a sokszorozódásban a tértükröződésekből következő annihilációk révén. Ezzel a témával részletesen foglalkozik Az anyagi részecskék működése (2010) című publikációnk, amit érdemes többször alaposan átolvasni, hogy érthető legyen a folyamat.
Az anyagi részecskék (neutronok) belsejében minden esetben egy centrális fotinóból indul az időfraktálok növekedése. A leleonoknál csak a halandók (emberek, állatok, növények) lélek részecskéi indulnak centrális fotinóból, vagyis szerkezetileg hasonlók lesznek az anyagokhoz. Azért csak hasonlók, mert a gráfok növekedésébe beleszóló további, járulékos paraméterek összességében más fizikai struktúrát eredményeznek az időtartály egészében.
Az istenek tőlük eltérően halhatatlanok és két csoportot alkotnak. Az első a centrális alfatéri szerinóból induló lélek részecskék típusa. Ők az igazi istenek, istenségek, az Életfán elfoglalt rangjuktól függően. A másik a centrális bétatéri szerinóból induló lélek részecskék csapata. Ők a félistenek vagy angyalok, szintén a rangjuktól függően. A különféle lelkek szerkezetével és működésével a Lelki ismeretek (2010) című publikációban foglalkozunk részletesen.

A lehetséges másolódási rendszereket körökkel modellezve az élet virágának nevezett ősi szakrális szimbólumokat kapjuk (3. ábra). A beavatottak helyesen nevezik ezeket az univerzum leképeződésének (geometriai modelljének). De ez nem metaforája az univerzum szellemének és minden élet összekapcsolódásának, hanem ténylegesen is az, szó szerint! És nem akasha-kódex, hanem ebben a rendszerben tárolódik a mindentudás, egyrészt az időhurkok közti térbeli hullámrétegek modulációjában, másrészt az élvonalak szálirányú pontmodulációjában áramolva a csomópontok között (4. ábra).

Drunvalo Melchizedek (magyarul inkább Önvaló Élki-ízek-nek kellene nevezni őt) szerint az élet virágát létrehozó geometriai lépések sorozata a teremtés hét napjának feleltethető meg (az ószövetségi iratokban). Ez szintén igaz, abban az értelemben, hogy az anyagi részecske időtartályában sokszorozódó fotinók hét másolódási szintig szaporodnak, mielőtt az általuk keltett ellentmondásos hullámtér (a THZ fátyol) lekorlátozza további burjánzásukat (5. ábra).

A struktúrát pont azért nevezzük az élet virágának, mert egyrészt formailag hasonlít a virágokra (6. ábra), másrészt minden élőlény ilyen szerkezetekből épül fel legbelül (a lelkében és a testét alkotó elemi részecskékben). Az ebben áramló információ teszi élővé ezeket a rendszereket, ami a lelkek esetében odáig megy, hogy intelligens információs mátrixot alkot a perturbációja közben. A virág és világ szavaink sem véletlenül hasonlóak. Vir-ág: vanás írta ágazat, vil-ág: vanás illúziójának ágazata (vagy villogó, világító ágazat).
Az élet virága természetesen nem azonos az Ígével (sem az igével), ami az okforrás és az időforrások kódneve a Bibliában. De igékből áll az élet virága (a csomópontjaiban).