Ez a cikk jelentősen hozzásegít minket a teremtés folyamatának megértéséhez, túl azon, hogy már magunk mögött hagytuk a húsvétot.

Az itt megtalálható információk mindig időszerűek és hasznosak.

Örülök, hogy olvashattam!!

http://www.kristalycsakra.eoldal.hu/cikkek/aktualis-valtozasok/a-husveti-miszterium.html

A húsvéti Misztérium     Az itt, általam leírtakat szívvel és szeretettel olvassátok, mert Fénye és isteni ÉRT-elme így éri el benső igazságotokat, hogy ott, ha tud EGY-gyé válhasson veletek.   A húsvéti Misztérium lényege Krisztus feltámadása. Ezt nagyon sokan nem képesek elfogadni, mert magát a feltámadást nem tudják értelmezni.   A feltámadás lényege egy olyan transzmutáció, mely a földi energiaminőséget Isteni-vé alakítja vissza.   Ehhez azonban először meg kell értenünk, hogyan is lesz az isteniből emberi. Megpróbálom minél egyszerűbben leírni. A Teremtés kezdetén Isten teremtő gondolatával – Idea – kiárasztotta a szellemi Fényt, mely egyfajta megnyilvánulásként létezik. Ez a Gondolat hozta mozgásba a mozdulatlanságot és adott teret a tértelenségnek. Ezt a Létezést megtapasztalva újabb Önmagából kiáradó szellemi teremtés indult el, a már kialakult Idea útján. A Gondolat tovább fűzve önmagát egyfajta társteremtéssé alakult és olyan szellemi entitások megszületését eredményezte, akik koordinálták ezeket a folyamatokat (angyalok). Isten egy szellemi ősképet alkotott, amin keresztül irányítottan küldte át teremtő gondolati Fényét. Ebből egy csodálatos szellemi teremtmény született: a szellemi ember.  Ezt a Fénylényt Isten a leheletével (Tudatosságával) „életre keltette” így adva meg neki a lehetőséget a létezésre. Az első szellemi ember, aki bár Isten Tudatosságával rendelkezett, mégis önálló létezőként volt jelen a Fényben. (Szellemünk tiszta, soha el nem múló isteni Fény, ezért mondom, hogy az ember szellemlény akár tud róla, akár nem.)   A szellemi ember megtapasztalva tudatosságának lényegét és létezését, a tapasztalás újabb létformáiba kívánt lépni. Isten engedélyével és akaratában szellemcsoportok születtek, akik részt vettek és vesznek a Teremtés azóta is zajló fázisaiban. Ahhoz, hogy a szellem tapasztalatai teljesek legyenek, a legmagasabb Fényrezgéstől el kellett jutni az alacsonyabb fizikai megnyilvánulásig. Ehhez azonban olyan köztes és összeköttetést biztosító tudatosságra volt szükség, mely képes a szellemi és fizikai megnyilvánulásokban is jelen lenni és a tudatosság formáit összekapcsolni.   Így jött létre szellemi teremtés útján a Lélekóceán. A Lélekóceán terében az a lélekanyag található, melyből a szellem Fényének megfelelő lélekemberek születnek. A szellem kivesz egy lélekanyagot az óceánból és azt teremtés útján emberi lélekké formálja. Ez a lélektudatosság kapcsolódik a szellemi tudatosság Fénytengelyéhez, hogy együtt keltsék életre összekapcsolódással a földi embert. A Teremtés a szellemi Ember elhatározását a fizikai megnyilvánulásra, mivel a szabad akarat egy alapvető kozmikus törvény, elfogadta és a szellemcsoportot útnak indították. Ez a szellemcsoport az ÉN-tudattal rendelkező emberek lélekcsoportjává vált.   Az első embercsoportok még kapcsolatban álltak lelki és szellemi tudatosságukkal és fizikai testük is inkább szellemies anyag volt. Finomanyagi testnek nevezhetnénk. Éppen ezért nem öregedett és nem halt meg. Isteni tudatuk irányítása alatt a megtapasztalás és a tanulás útján jártak. Azonban ezek a tapasztalások nem mindig egyformán érték az embereket, hiszen lelkük is a szellemi teremtésben egyedi rezgésekkel rendelkezett. A tapasztalati különbségek önálló gondolatok megszületéséhez vezettek, melyek engedve az anyagi rezgések szétválasztó erejének önállóságot akartak, így az ÉN-tudatossága, személyes én-tudattá szűkült. Ezzel az emberi fejlődés eljutott oda, hogy önmaga akarta csak irányítani az életét és kezdett elfeledkezni a szellemi útmutatásról. Ezáltal az emberi tudat kezdett leválni (becsukódni) a szellemi tudatosságról és egy „TUDATI SZAKADÉK” keletkezett (szegény lelkünk hiába figyelmeztetett minket folyamatosan erre, nem hallgattunk rá).   Az ember így zárta el magát az isteni Kegyelem ajándékaitól és a Vezetéstől. Az emberi kollektív tudat eltorzulása, az irányítást ennek az éntudat-rezgésnek engedte át. Elindult az irányítási vágytól vezérelt hatalmi játszmák sorozata és az isteni Tudatosság rezgések hiánya energiacsökkenést eredményezett az emberben. A finomanyagi test tömörebbé vált, majd egyre alacsonyabb frekvencián rezegve engedett a fizikai törvényszerűségeknek. Egyre több szilárd tápanyagra lett szükség az energiatáplálék (Fénytáplálék) helyett. Ez újabb energiavesztéssel járt és kialakult az ember most ismert fizikai teste, mely nem tudott romlatlan maradni, elvesztette szép lassan a hallhatatlanság energiáit, és azóta elmúlással fejezi be a földi megtestesülést. Ez a folyamat olyan veszélyekbe sodorta az emberiséget, amely ha így haladt volna tovább, még mélyebb öntudatlanság állapotába taszított volna mindenkit, ahonnan az emberi lelkeknek csak az újrateremtéssel lett volna kiút. Beavatkozásra volt szükség…   Ezért Mennyei Atyánk, ki szeretett gyermekeinek megmentését tűzte ki, egy hatalmas áldozati felajánlással, mit Ő tett helyettünk Fia által, visszaállította a tudati kapcsolódás lehetőségét, hogy újra képesek legyünk elveszített (elfelejtett) részeinket felismerni és az EGYséget visszaállítani. Ezzel újra visszanyerhetjük halhatatlanságunkat. Ezt csak egyféleképpen tehette… ha mi nem akarunk kapcsolódni, akkor Ő küldi el hozzánk a fizikai világba a kapcsolatteremtőt, aki áthidalja a tudati szakadékot ember és szellem között.   Ezt a csodát hozta el nekünk Urunk! Megváltotta élete árán Létezésünk tudatos megnyerését, elhozta a megbocsátást, mely képes helyreállítani a hibákat. Ezzel a vállalással Krisztus olyan Kegyelmet hozott a Földre, mely megadta lelkünknek a sötétből (tudatlanságból) való megszabadulást a Szeretet (a HÍD mely átíveli a szakadékot, ez maga a saját Krisztusi Énünk, Teljes Tudatosságunk) erejének megismerése által, ha gyakoroljuk a Megbocsátást. A Megbocsátás csak akkor válthat meg bennünket, ha azt igaz, tiszta szívből tesszük és elsősorban magunk(on)ban gyakoroljuk.   Krisztus megváló cselekedetével egy Kegyelmi Fényburok borította be a Földet, a Krisztus-Háló. Ez a Háló már létezett, csak eddig nem működött aktívan közre az isteni Emlékezet összekapcsolásában. A krisztusi energiafény és kegyelmi Szeretetsugár kódjainak aktiválása Jézus Krisztus eljövetével kezdődött. Az általa Földre érkező isteni Fényszeretet, az Isteni Fénykapu megnyitása, beindította a Hálón addig várakozó Fényfrekvenciákat, melyek egyre intenzívebb lesugárzásával elkezdődhetett a szellemi Út Hazafelé. A Háló feladata ezt a Fényt elosztani és a megfelelő mennyiségben és minőségben az adott területre lesugározni. Minden létező a bolygón, kapcsolódik a Krisztus-háló egy pontjához Szívfonalával. Ez a lélekszívből kiinduló fényszál egy isteni bekötődés. A fényszálakon keresztül lesugárzott energia Erőtérként vesz körbe minket és minden megnyilvánulási formát a bolygón. Ezen keresztül kapja meg mindenki azokat a szükséges fénykódolási energiákat, melyek fejlődését (tudatosodását) segítik. A Háló azonban egy Egyesített Fényenergiát is továbbít a földi szintre, ezzel biztosítva magának a Földnek szükséges egyenletes rezonanciát és fejlődést. A folyamat felgyorsult… Egyre több kapu nyílik és egyre több Fénykód aktiválódik a Hálón. Ezen energiák Földre érkezése olyan változásokat eredményez, melyek segítik integrálnunk isteni Tudatosságunk elfeledett részeit, és fizikai létformánk megváltozásához is vezetnek.   Mi is akkor a halálban a misztérium?   Itt a Földön még az Élet ára a halál, de Tudatosságunk és szellemi Önvalónk felismerésével az élet árán Életet nyerünk! Valaminek „el kell múlnia”, át kell alakulnia, hogy egy új kezdődjön el. Ennek az Újnak csak a régi elengedésével tudunk helyet csinálni, hogy teret nyerhessen bennünk. A helyet, amit addig a tudatlanság képei, érzései és gondolatai töltöttek meg, ki kell takarítanunk és várnunk kell tisztán, hogy betölthesse az isteni tudatosság Fénye és ereje. Ez a Tudatosság pedig, mivel kapcsolódik isteni részeinkhez a Teljesség ígéretével, az ÉLET erejével tölt fel bennünket. Krisztus Urunk fizikai halála volt az emberiség áldozata (mit Ő önként vállalt magára) mellyel összes hibáját (bűnét) Isten lábai elé helyezte elbírálásra. Krisztus szenvedésével elmosta ezeket az adósságokat és megnyitotta az isteni Fény útját az emberi tudatban. Hidat épített a Tudatosságban! Fizikai halálával teret adott a Magasabb Tudatosság és Fényenergiák eljövetelének… és Feltámadásával megmutatta nekünk a transzmutációt, mellyen mi azóta is dolgozunk. Ami neki 3 nap alatt ment, az nekünk évezredekbe telik. Ő fizikai testét visszaalakította azzá az eredeti romlatlan, szellememberi, „finomanyagi” (magas Fényrezgésű) testté, mely teljesen máshogyan látszik a fizikai és lelki érzékszervek számára. (Ez kicsit ködszerű, ezért nem ismerték fel először őt ebben a testben a tanítványok.)Feltámadásának mintája bekerült a Kollektív Tudatosság energiaterébe, így az emlékezet visszatért!   Azóta kezdtünk lassacskán visszatérni az isteni Eredet emlékeibe és kezdjük felismerni Önmagunkat szellemi Tudatosságként. Így szépen, óvatosan lépegetünk a felébredés lépcsőfokain felfelé (bár ami nekünk itt lassúnak tűnik, az az Univerzumban nagyon is gyors). Tudati terünk felszabadításával energiaterünk is Fényesedik, azaz fizikai testünk is elindult a regeneráció útján a finomanyagi rezgések irányába. Visszatérhetünk oda, ahonnan elindultunk…a fizikai hallhatatlanságba. Szellemi hazatérésünk megállíthatatlan, de ideje tőlünk, kitartásunkon és szeretetteljes törekvéseinken múlik. Mikorra érjük el azt a rezgésszámot, mely tudatosságunkat bekapcsolhatja a Teljesség Tudatába…?   Újra visszatérhetünk az Isten-Ember öröklét Tudatosságába. Ezt adta nekünk Krisztus vállalása okán Mennyei Atyánk. "Isten emberré lett, hogy az ember Istenné lehessen."   A Megváltás misztériuma által válhatunk tudatos szellemi Lényekké, mert az Ő krisztusi Tudatossága bennünk van! Mikor meghalt miértünk, elvitte terheinket, hogy helyet adhassunk igaz Valónknak, és mikor feltámadt, újra Eggyé vált velünk MIbennünk!