http://www.coptos.hu/erdekes.html#reinkarnacio

Reinkarnáció, kapcsolatok, betegségek

Reinkarnáció = újra testet öltés
Amennyiben igaznak fogadjuk el, az két dolgot is feltételez:
1. A lélek halhatatlanságát.
2. A test mulandóságát.
Ez pedig a kérdések kérdése, ami régóta foglalkoztatja az embert: 1.     Szókratész:         bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, és hogy az élet a halálból ered. 2.     ZOHAR (A ragyogás könyve):        a lelkeknek vissza kell térniük a legfelsőbb szubsztanciába, ahonnan származnak. De ennek végrehajtásához minden tökéletességet ki kell fejleszteniük, amelynek csírája el van ültetve bennük, s ha ezt az állapotot egy élet leforgása alatt nem tudják elérni, akkor egy újat kell kezdeniük, majd egy újat, és még egy újat... 3.     Korán:   „Halott voltál, s ő életre keltett,

Halálodat is Ő fogja okozni,
Majd ismét életre kelt,
S végül magához vesz téged.”

1.     Biblia:                   i.sz. 553-ban a bizánci zsinat Jusztiniánusz császár kivetetett a Bibliából minden olyan írást, amely egyértelműen utal a lélek folyamatos testet öltéseire. Egyedül a gnosztikusok őrizték meg ezeket a tanokat, de a kereszténységnek ezt az irányzatát eretnekként kezelte a hivatalos egyház, így az egészségre eléggé káros lehetett akkoriban gnosztikusnak lenni. A Biblia a későbbiek során is sokszor esett át hasonló formázáson, azonban még mindig találhatók olyan részek, ahol olvashatunk olyan történeteket, amelyek reinkarnáció ténye nélkül nem értelmezhetők. Ilyen lelőhely Máté evangéliuma.

A keleti és a természeti vallások, mítoszok világát most szándékosan nem hozom fel, hiszen ott egyértelmű utalások vannak a lélek halhatatlansága mellett kiálló nézetre, mi szerint ez a lélek testről, testre vándorol az idő szövetében.
Ha elfogadjuk, vagy legalábbis valószínűsítjük, hogy a reinkarnáció tény, akkor ebből számos kérdés fakad:

1.     Miért van rá szükség? 2.     Hogyan működik? 3.     Milyen szabályok tartják mozgásban?

Miért van rá szükség?
                A Ragyogás könyve (Zohar) azt mondja, hogy addig a földi síkon ténykedünk, amíg a bennünk lévő képességek mindegyikét ki nem teljesítettük. Vajon mik lehetnek ezek a képességek?

1.     Legyek jó kereskedő? 2.     Legyek jó pedagógus? 3.     Legyek jó katona? 4.     Legyek jó feleség? 5.     Legyek jó szerető? 6.     Legyek jó lakatos? 7.    

Stb.

Tulajdonképpen ezek mindegyike szerep, viselkedési formák sorozata. Ezeket meg lehet tanulni, és meg is kell, mivel senki sem születik olyan tudással, amivel a fizikai síkon születése után közvetlenül el tudná látni önmagát, vagy gondoskodni tudna másokról. Ha ez így lenne, akkor képtelenek lennénk természetes úton megszületni, mivel akkora lenne a fejünk, hogy nem férne át a szülőcsatornán. Azonban úgy gondolom, hogy ez az út alkalmas lehet a kérdéses „tökéletesség” miben létének feltárására. Mert van valami, ami mindegyik esetben szükséges ahhoz, hogy JÓ legyek abban, amit csinálok: HITELESSÉG. És itt is látszik milyen csodálatos nyelv a magyar! Mert benne van az, az egy szó, amire szükségünk van ahhoz, hogy a választott tevékenységet megfelelően végezhessük: HIT. Hit önmagamban, abban hogy képes vagyok megoldani a felmerülő problémás helyzeteket. Hinni pedig csak úgy tudok, ha szeretet van bennem. Szeretet elsősorban önmagam felé, ami magában hordozza az elfogadás, és a megbocsátás képességét is. Tehát következtetésül le vonhatjuk, hogy a reinkarnáció legvégső célja, hogy ismét felfedezhessük önmagunkban és kiteljesíthessük a szeretet.
Hogyan működik?
Fogós ravasz kérdés! Hiszen amikor megszületünk, és a lélek az adott életre a test foglya lesz, elveszíti az emlékezés képességét. Tehát mindazt, amit addig biztosan tudtunk arról, mit csináltunk odaát, és hogyan csináltuk, semmire sem emlékszünk! Azonban egy ókori görög bölcs által kidolgozott un. implikatív következtetési módszerrel, ami a „ha ..., akkor ...” összefüggésére épít, sikerülhet valamilyen eredményre jutnunk!
Induljunk ki az alábbiakból:

1.     Tény: az ember megszületik, él, és meghal 2.     Tény: az idő relatív (Einstein óta tisztán látjuk!) 3.     Valószínűsítjük: a reinkarnáció valóság 4.     Következtetés: a lélek halhatatlansága 5.     Tapasztalat: semmi sem történik véletlenül (bár sokan kételkednek)

Úgy gondolom, ezzel az öt ponttal meg kell elégednünk! És kérem, a szabad akaratot most egy rövid időre tegyük félre, csak megkeverné a gondolatmenetet, jóval több időt venne igénybe, és az eredmény nem lenne más, mint nélküle.
Nos akkor kapaszkodjunk!

1.     Ha nincs véletlen, akkor minden gondolatnak, szónak, cselekedetnek, találkozásnak, nem-találkozásnak oka van! 2.     Ha igaz a reinkarnáció, a lélek halhatatlansága, és hogy véletlenek nincsenek, akkor létezik egy TERV, ami alapján az ember születik-él-meghal.

A véletlenekről már beszéltünk, most egy kicsit térjünk ki a lélekre! Pontosabban a lélek halhatatlanságára. A Biblia szerint, amikor Isten ez a drága öreg tréfacsináló, megteremtette az embert, akkor lelket lehelt belé: belefújt valamit, önmagából adott egy kis részt a földből formált figurába, amitől az életre kelt, és gondolkodni, beszélni, cselekedni kezdett. Szájába adta: Én vagyok! Mit is mondott Mózesnek az Úr az égő csipkebokorban, a Hóreb hegyen (ekkor kapja Mózes élete legnagyobb feladatát: vezesse ki a zsidókat Egyiptomból, és mutassa meg nekik az ígéret földjét): „Én vagyok a te atyáidnak istene. Vagyok, aki vagyok. Így szólj Izráel fiaihoz: a Vagyok küldött engem ti hozzátok!”
Tehát szoros rokonság van a teremtmény és teremtője között. Egy részünk isteni, és halhatatlan. Isten pedig energia, amelyik képes gondolkodni, képes teremteni, tehát tudata van. Ha a fentiek igazak, akkor az embernek is van tudata, egyéni tudata, ami az isteni vagy kozmikus tudatnak a kiterjesztése, a kiáradása.
Tehát az isteni energia, úgy is mondhatjuk, a kozmikus tudat mindent áthat, és mindent magában foglal. Következésképpen, ha bennem van, és én is benne vagyok, akkor a forrás itt van bennem, a kapcsolat pedig állandó és élő.
Most pedig vegyük hozzá az idő fogalmát! Einstein óta tudjuk, az idő relatív: az elme érzékeli a múló időt gyorsnak, vagy lassúnak. Amennyiben az elménk képes játszani az idővel, akkor ez csak az ő számára létező valami. Egyedül az elmének fontos, mert az eseményeket ezáltal képes értelmezni, az összefüggéseket felfogni. Tehát nincs múlt, és nincs jövő, semmi sem múlt el, és semmi sem következik, minden a MOST-ban zajlik. Csak itt, csak most, és csak nekünk! Hát nem fantasztikus? Tehát vegyük át ismét:

1.     Az ember megszületik, él, és meghal 2.     Az idő relatív 3.     A reinkarnáció valóság 4.     A lélek halhatatlan 5.     Nincs véletlen

Ennek az ötnek a tükrében kimondhatjuk, hogy az összes életünk a MOST-ban zajlik, de különböző díszletek között, különböző kosztümökben, különböző fejlettségű technikai, és kulturális környezetben. No kérem szépen ehhez kell a TERV! Ez egy olyan algoritmus és mátrix együttese, amihez egy isteni szinten kiváló kozmológus kell, hogy átlássa, és mindig a megfelelő információt juttassa el az érdekelteknek!
És még egy fontos fogalom, ami szerintem legalábbis a működéshez kapcsolódik: BARDO, vagy közteslét. A tanítások szerint (ami nem kevésbé helyt álló a fentiek tükrében sem!), hogy itt történik meg a következő inkarnáció előkészítése, TERVezése: elkészül az életterv.

1.     kiválasztja azokat a területeket, ahol tapasztalni kíván 2.     megállapítja az ehhez szükséges optimális fizikai, és értelmi lehetőségeit, kiválasztja a szükséges genetikai hátteret biztosító szülőket. Amennyiben szükséges „kerítőként „ össze is hozza őket! 3.     A fogantatás pillanatában csatlakozik az anyához, és kvázi felügyeli a kilenc hónap eseményeit. A várandóság körülményei pedig befolyásolják az életterv megvalósíthatóságát. Amennyiben a szülők között zajló események oly mértékben módosítanák a tervet, vagy esetleg a kétségbe is vonják annak létjogosultságát, akkor lélek el is állhat a megszületéstől. Tény azonban, hogy az életterv a kilenc hónap alatt megváltozik, átalakul, módosul. 4.     A születés után pedig a tényleges tapasztalások hatása alatt kialakul az élettervet megvalósító sorskönyv, ami egy forgatókönyv féle. Tartalmazza azokat a viselkedési, és magatartási mintákat, amelyekkel az élete további szakaszaiban előforduló konfliktusokat, problémákat, helyzeteket meg tudja oldani. Ezek nem feltétlenül helyesek, és alkalmasak a sikeres helytálláshoz! Jó hír, hogy nem bebetonozottak, de nagyon sok erőt, fáradtságot igényelnek a felülírásuk. Rossz hír, hogy csak részben sikerül felülírni, mert bizonyos alkalmakkor (főként rossz idegállapotban, erős fáradtság esetében!) előtörnek, előtörhetnek.

Ez a két féle megközelítés nem zárja ki egymást, a kettő között feszülő anomália az idő-tényezővel feloldható, és magyarázható.
Az utolsó kérdésünk mára a reinkarnáció témakörében legalábbis, hogy ...
Milyen szabályok tartják mozgásban?
...hogy ez a bizonyos életterv, vagy forgatókönyv, vagy mi, minek alapján áll össze? Ehhez két fogalommal kell még megismerkednünk:
Karma és a dharma.
Mindkettő szanszkrit szó. A dharma feladatot jelent, míg a karmát elég sokféleképpen értelmezik. Egybiztos, hogy az alap jelentése: út. De emlegetik még ok-okozati törvényként is. Van egy remek közmondásunk rá: ki mint vet, úgy arat. Azonban nem az a legfontosabb üzenete, hogy szemet szemért, fogat fogért. Ez egy régi magyar törvény volt, és akkor, és ott nagyon jól is működött. Egy biztos, a karma átfogja az összes életet, és az előzményekből fakadó következmények sorozatának is felfoghatjuk.
Ez az a pont, ahol már a szabad akaratot sem hagyhatjuk figyelmen kívül!
Tehát életünk feladatok, és a feladatok teljesítéséhez szükséges cselekvések sorozata, amelyben „ÉN” döntök, felvállalom vagy sem és hogyan oldom meg a kialakult helyzetet.

KAPCSOLATOK
Ugye azt mondtam, hogy feladatok teljesítése, de mondhattam volna úgy is, hogy problémák, konfliktusok megoldása.
Amikor kimondtam: probléma, konfliktus, nagyon sokótoknak a gyomra cseppet összerándult, és valami az eszébe jutott. Mondhatnám úgy is, VALAKI. Hiszen a valamihez mindig társul valaki. Van egy rossz hírem: VALAKI-nélkül nem megy! A pszichológia úgy tanítja, az ember pszichoszociális lény. Tehát, ha valakit egy lakatlan, és távoli szigetre vinnénk, akkor egy idő után az elmeháborodás jeleit kezdené mutatni. (Milyen szerencsés is volt Robinson, az ő Péntekjével!) ugyanis a FELADATok teljesítéséhez információra van szükségünk. És ezeket az infókat általában másoktól szerezzük be. Tehát kissé leegyszerűsítve a legfontosabb szervünk a beszélőnkénk! Ha nem tudunk megfelelő szinten kommunikálni, akkor meghülyülünk, leépülünk.
Ha két ember együtt, egy helyen tartózkodik, akkor sokszor a legegyszerűbb dolgot sem tudják elrendezni, anélkül, hogy vitába ne keverednének. Mert neked, is, nekem is, neki is van AKARATA. Az egyénnek szüksége van bizonyos dolgokra ahhoz, hogy jól, és biztonságban érezhesse magát. DE! Nem tud különbséget tenni szükséglet, és vágy között, mert a szükséglet, hogy én, mint emberi lény ne legyek egyedül, átcsap birtoklási vágyba, ami kivetülhet személyre, és tárgyra egyaránt. És ami neked van, az kell nekem is! Mert! ... mert csak! Egyébként nem csak, sokkal inkább ha nekem több van, mint neked, akkor hatalmam van fölötted, és ez lehet pénz, lehet információ, bármi, de több legyen mint neked, mert akkor én is több vagyok, mint te. Az elme, az egó nagyon sok mindenre képes a hatalomért! De véleményem szerint nem az jelenti a legjelentősebb problémát, hogy kinél van a „Hatalom gyűrű”-je, hanem ki hogyan éli meg a tényt, viseli! El tudja-e fogadni, hogy bizonyos szituációkban az akarata szerint alakulnak-e az események, él, vagy visszaél vele?!
Képes-e adott szituációban háttérbe vonulni, és kvázi végrehajtóként mások ötleteit megvalósítani.
Talán meglepő dolgot fogok mondani: mindenki kapott egyet ezekből a csinos kis ékszerekből! Csak belül hordjuk, nem látható helyen!
Tehát minden egyes feladatteljesítés két (legalább) hataloméhes ember összeütközését jelenti. Hogy ez a csata hogyan zajlik le, milyen eredménnyel zárul, az már KARMA. Amit vagy sikerül megoldani, vagy tovább terhelik. Ez utóbbi esetben kellemetlen emlék, rossz szájíz minimum marad utána. Ha ezek a találkozások súlyos téma körül utaznak, vagy sokszor ismétlődnek, nagyon megterhelik a pszichét. A lelkünk ilyenkor szenved, mert az egó, a személyiség nem adja meg magát, uralni akarja a helyzetet, és a másikat mindenáron. Arra már az orvostársadalom is rájött, hogy betegségeink elég magas százalékban lelki eredetűek, bár csak keveseknek sikerül ebből kiindulva pszichikus lényként tekinteni az emberre, és ehhez igazítani a szükséges gyógymódokat.
Ha a bennem az élő, engem éltető „ÉN-vagyok” sikertelenséget él meg, egy-egy ilyen feladatteljesítés során, akkor negatív energia épül be, ami hiányként jelentkezik (jégkocka +tűz). Amennyiben a folyamatot nem sikerül megállítani, vagy visszafordítani, úgy ez a negatív energiafolyam egyre mélyebbre kerül a test energiarendszerében, és végül eléri a fizikai testet,
BETEGSÉG lesz belőle.
A kérdés az, melyik szerv, testrész lesz az áldozat!

1.     egyrészről az un. genetikailag gyenge láncszem 2.     másrészről az, ahogyan az ego viszonyul a KARMA-hoz, illetve a karma teljesítéséhez kapcsolt feladatokhoz, és azokhoz a személyekhez, akik ebben partnereink.

... és ha már „személyeskedünk”, a partnereink nem véletlenül azok, akik. Amikor a lélek a bardóban öszeállítja a következő inkarnációjának tervét, akkor gondosan valasztja meg a feladatok teljesítéséhez megfelelő partnereket. A szellemi, lelki fejlődés során a földi inkarnációknak van a legnagyobb értéke, és nehézsége folytán, itt gyűjtjük össze a legtöbb megoldandó feladatot is, ezért szinte kivétel nélkül minden lélek kissé túlvállalja magát. Tehát sok feladathoz, nehéz partnereket választunk. Csak nézzetek körül az imerősök között! Mennyien vannak azok, akik könnyedén boldugulnak, és a körülményeik mesébe illő varázslatosággal lazán alakulnak, és belefutnak az „és boldogan élnek, míg meg nem halnak” kategóriába? Jó, ha egyet-egyet említeni tudunk! Nos legtöbbünknek úgymond a „fekete leves” jutott! Ami azt is jelenti, hogy olyan lelkekkel játszunk együtt, akik arra tették fel a fizikai síkon való megjelenésüket, hogy nekünk megmutassák a negatív tulajdonságainkat. Van valaki, aki szereti, ha a hiányosságaira hívják fel a figyelmét?! Én sem! És senki más sem! Ez az a pont, ahol az egó távolítani fog, elfordul a problémától, elfojtja a benne ébredő rossz érzéseket, a bűntudatot: Jó-ember / rossz-ember kategória! Vajon kinél várhatók betegségek? Nyilvánvalóan annál nem, aki minél hamarabb megszabadul az őt ért negatív hatásoktól! Míg a „jó-ember” aki annyira figyel mások érzéseire, hogy a bántó, sértő, meggondolatlan megnyilvánulásaikat nem csekkolja le, hanem elteszi magában jó helyre. Így nála könnyen kialakulhatnak az ugynevezett pszichoszomatikus nyavalyák. A választék pedig bőséges! A síma megfázástól, a komoly tumorig bezárólag!
Tapasztalatom alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ha igazi, és végleges gyógyulást szeretnénk elérni, akkor célszerű megkeresni az un. gyökér-okot!
Mert ha megértem a háttérben feszülő ellentéteket, akkor képes vagyok elfogadni a jelen helyzetet, és idővel fel is tudom oldani azt. A terapeuta pedig tud segíteni a feldolgozásban, az elfogadásban, és az elengedésben. Ez a folyamat időben elég nehezen behatárolható: előfordulhat pár perc alatt, de el is húzódhat, akár évekre is!